Belépők 2011 :
November 1.-Március 31. Április 1.-Október 31.
Felnőtt: 80 Kn 110 kn
Gyerek (7-18): 40 Kn 55 Kn
Gyerek 7 éves korig: INGYENES
Egyetemi tanuló: 60 Kn 80 Kn
Parkolás:
Motor: ingyenes, Autó: 7 kn/h, Busz: 70 kn/nap
a Nemzeti Parkról
Horvátország 7 Nemzeti Parkja közül a legjelentősebb a Plitvicei tavak vidéke. A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak - déli irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela - hegységben. 190 - 200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is.
Délen a Fekete- és a Fehér-folyók egyesüléséből született Matica által táplált Proscensko - tó terül el, 639 méterrel a tenger szintje felett. Tőle kb. 8 km távolban az utolsó tó, a Sastavci "csak" 483 méterre van a tenger felett. Szintkülönbségük 156 méter. Ezt "győzi le" a sok vízesés csodálatos látványokat biztosítva a látogatóknak. A tórendszer vizét a Korana folyó vezeti el. A 20 ezer hektáros nemzeti park a Horvát Karsztvidéken található, a Kis-Kapella és a Plesevica hegyvonulatokat elválasztó völgyben. A nemzeti park több mint 200 négyzetkilométeren terül el. A leglátványosabb részek azonban maguk a tavak. Két legnagyobb tava a Kozjak és a Prosce, ezek 1000-1500 négyzetméteres vízfelületétől a legapróbb tavacskákig minden méret megtalálható. A hegyvidék domborzatának köszönhetően minden tó más-más magasságban helyezkedik el. A tórendszer legfelsőbbike 600 m magasságban terül el, s a medréből kilépő víz 7,2 km távolságot megtéve, számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az alsóbb 150 m-es magasságban fekvő utolsó tóba. Mivel a tavak egymással kapcsolatban vannak - átfolyik egyikből a másikba a víz -, számtalan vízesés alakult ki a tavak között.
Bármilyen évszakot is válasszunk a kiránduláshoz, mindenképpen különleges élményben lesz részünk. Tavaszi olvadáskor megduzzad a patakok vize, nyáron zöldell a táj, míg ősszel az ezerszínű természet tárul elénk. Aki pedig télen szánja rá magát a Plitvicei-tavak megismerésére, igazán egyedi látványra számíthat, hiszen jég borít mindent,  csipkefüggönyként tárulnak elénk a vízesések. A tórendszer két részből áll, a felső és alsó csoportból. A dolomitvölgyben fekvő felső tavakat tartják a legszebbnek, míg az alsó tavak kisebbek, vizük sekélyebb. A legnagyobb tó a Kozjak, ezen hajóval tudunk átkelni. A három kilométer hosszú erdős partok által határolt tó az alsó és felső tavakat köti össze. Sokan a legszebb tónak tartják a Galovac-tavat lépcsős vízeséseivel.
A parkot több bejáraton át közelíthetjük meg. A belépőjegyet gondosan meg kell őrizni, hiszen ezzel szállhatunk fel az autóbuszra, illetve a hajóra. A jegyek eltérő színűek, a park területén sétálva ezt a színt kell követnünk. Attól függően, hogy melyik bejáraton át lépünk be a parkba, először hajóval vagy busszal indulunk kirándulni, s a séta végén másik közlekedési eszköz visz vissza bennünket a kijárathoz. Kutya pórázon behozható.
 |
|
VÍZESÉSEK
a medréből kilépő víz számtalan zuhatagon végigvezető izgalmas kalandozás után érkezik meg az utolsó tóba. |
|
|
PATAKOK
Bármilyen évszakot is válasszunk a túrára, különleges élményben lesz részünk.
történelem
Plitvice Horvátország első nemzeti parkja lett 1949-ben. 30 évvel később - 1979-ben - az UNESCO felvette a Világörökségi listájára. A park turisztikai terhelése egyedülálló volt a 90-es évek elején. Évente csaknem 800.000 látogató kereste fel és közel 2000 dolgozó gondoskodott a parkról. Plitvice fényes korszaka azonban 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon, húsvétvasárnap kezdődtek heves harcok a szerb és a horvát rendőrök között. A háború első áldozata Josip Jovic parkőr lett. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. Négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg. Szerencsére az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, túlzottnak bizonyult. Ugyanakkor a hidak, csónakok, és egyéb vízi járművek, melyek lehetővé tették a park eldugott, varázslatos helyeinek a látogatását is, nem maradtak meg. Évekbe telt, telik amíg az elpusztult hidak, épületek ismét teljesen elkészülve várják a vendégeket.
Keletkezésük:
Több millió év alatt a Korana mély völgyet vájt a Kapela-hegység déli vidékén. A terület gazdag a mészkő lepusztulásának, a karsztosodásnak különböző formáiban. Ez a tündéri szépségű tó-sorozat is egy ilyen karsztos folyamat eredménye. Az említett völgyben lefutó Korona patak hatalmas mésztufa gátakat hozott létre, amelyek elgátolták a keskeny völgyet és felduzzasztották a patak vizét. A karsztos folyamat érdekessége az, hogy itt a mésztufa hideg vízből válik ki. Gyakoribb ugyanis a melegvizes mésztufa lerakódás. A tavak színét megpillantva akár csodára is gondolhatnánk, de ha közelről megszemléljük a tavak között emelkedő gátak anyagát, könnyen magyarázatra találhatunk. A csapadékból származó szén-dioxidot is tartalmazó s a kőzetrepedésekben lefelé szivárgó víz rendületlenül támadja a mészkövet, és azt kémiai folyamtok során feloldja. Ezáltal olyannyira szélesíti a kőzet repedéseit, hasadékait, hogy hamarosan az összes víz eltunik a felszínről, s földalatti patakmedrekben gyulik össze, végül hosszabb-rövidebb földalatti utat követően valamilyen karsztforrásban bugyog ismét felszínre. Ekkor a hőmérséklet növekedés valamint a hidrosztatikus nyomás csökkenése következtében a víz szén-dioxid tartalma elillan, ami pedig a vízben oldott mészkő kicsapódását eredményezi.
A laza mészpép minden a folyó mederben lévő szilárd felületen megtelepszik, mészkéreg vonja be a mederfenéken lévő kőzetet éppúgy, mint a vízbe hullott ágakat, fatörzseket. Ahol a víz apró cseppekbe fröccsen szét, ott a megnövekedett felületen a szén-dioxid párolgása erősebb, s így a mészkiválás is intenzívebb, így keletkeznek azok a természetes gátak, melyek a Plitvicei Nemzeti Park területén évente akár 10-30 mm-rel is vastagszanak.
vízesések, tavak
Természetes módon a tavakat tápláló hegyi patakok is zuhatagokkal, vízesésekkel tarkítja a tájat. Számtalan kanyarulattal, csendben keresi útját a jelentéktelen Plitvice-patak a kiterjedt lombos erdőségben. Célja egy sokkal szélesebb folyó, amivel furfangos módon egyesül: 71 méter magasságból ömlik a Plitvice ezüstösen csillogó vize a Korana-folyóba.
A közlekedés még gyalogosan is nehéz, a turistákat palló úton vezetik végig a területen. A turistaút csak néhány helyen visz a lejtős szárazföldön. A völgyben lefelé haladva, az szurdokszerűen összeszűkül, ami csak egészen kicsi tavacskák kialakulását teszi lehetővé. Ugyanakkor itt jöttek létre a legnagyobb - 30-40 méteres - és legszebb vízesések, mint a Korona és a Plitvice.
Tavak:
Novakovica brod:
A legalsó tó, mielőtt a Korana patak elhagyja a völgyet. A tó hossza 90, szélessége 50 méter, mélysége 3 méter, pallókon haladva érhető el a 76 méteres sziklaszirtről alázúduló Plitvica patak. Kilátót is találunk a tónál.
Kaludjerovac –tó:
A tenger szintje felett 505 méteren lévő tó hossza 225, míg szélessége 70 és 100 méter között változik.
Gavanovac-tó
átlagosan 10 méter mély, hossza 100, szélessége 65 méter
Milanovac-tó
Az alsó tavak legnagyobbja a 18 méter mély Milanovac-tó, melynek hossza 470, szélessége 50 és 90 méter között változik.
Kozjak
A tórendszer legnagyobb tava, a Kozjak majd 2,5 kilométer hosszú, legnagyobb szélessége 670 méter, míg legnagyobb mélysége eléri a 46 métert is.
Gradinsko-tó
A Gradinsko-tó már 553 méterre helyezkedik el a tenger szintje felett, vagyis a tavakat bejárva, már mintegy 50 métert emelkedtünk és a folyó is ennyit zuhan a vízeséseken keresztül. A tó legnagyobb mélysége 10 méter és területe majdnem eléri az 1 km2-t.
Zúgók sokasága után következik
a Galovac-tó
Galovac-tavat felülről megkerülve csodás kilátásban részesülünk. 582 méter magasan van és legnagyobb mélysége 24 méter. A tó végénél a víz több helyen is közel 20 méter magasból zúdul alá. A már fentről is megcsodált vízesések ilyen közelről még csodálatosabbnak tűnnek.
Kis-Jovinovac-tó
Vir-tó
Nagy-Jovinovac-tó
Baltinovac-tó mentén haladva még három tavat találunk
Okrugljak-tó
Utunkat jobbról szegélyezi a Okrugljak-tó, mely már 613 méter magasan van a tenger szintje felett és a víz egy 7 méteres vízesésen keresztül érkezik bele a Ciganovac-tóból.
Ciganovac-tó
Proscansko-tó
A Felső-tavak sorát, és egyben a Plitvicei-tavakat a Proscansko-tó zárja. A tó felszíne 636 méter magasan helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy a Novakovica brod-tó 133 méterrel helyezkedik lentebb ettől a szinttől. A Proscansko-tó legmélyebb pontja 37 méter, hossza 2,1 kilométer, szélessége pedig 180 és 400 méter között változik
|
térképek
állatok
Fecskefarkú lepke - Papilio machaon
 Április első hetében már mindenütt látható. Ezeken a tavasszal repülő példányokon tapasztalhatjuk elsősorban azt a genetikailag rögzült magatartásformát, (hilltopping - jelenség) amely a nem teljesen zárt domb-, és hegytetőkhöz való ragaszkodásban jelentkezik. Az ilyen tereppontok kizárólagos birtoklását minden arra repülő példány megkísérli, saját és rokon fajtársait messze üldözi, de azok csakhamar - s immár egyenként - visszatérnek. A kölcsönös zavarás addig ismétlődik, míg az egyedek valamelyike ki nem fárad.
Mérete tavasszal kisebb, alapszíne sötétebb, fekete rajzolata dúsabb. A júliusban és augusztusban repülő nyári nemzedék ritkábban kerül szem elé, példányai magányos járőrrepüléssel, helyi vándorlásaik során földutak mentén, és felett mutatkoznak, s megzavarásuk esetén sem térnek el felvett repülési irányuktól. A dombtetőkön tartózkodó állomány nyáron igen gyérszámú, s nőstény ezek között még elvétve sem akad. Az enyhe ősz lehetővé teszi egy alacsonyabb példányszámú 3. nemzedék kifejlődését.
Alpesi gőte - Triturus alpestris
 Az alpesi gőte egyik legszebb színezetű gőtefaj. Közepes tesméretű, a hím általában 8, a nőstény 12 centiméter hosszú. Kissé zömök testalkatú, amihez képest meglehetősen széles feje van. A nőstény a hímnél általában nagyobb, sötétebb tónusú. Háta és oldala barnás-feketés, esetleg azúrkék árnyalatú. Oldalt sötét apró pontokkal tarkított világos sáv látható. Az előző fajtól jól megkülönbözteti, hogy hasa egyszínű narancsvörös. Párzási időszakban a hím alacsony, mindössze 1 - 2 mm magas, ép szélű háti bőrlebenyt növeszt, amely világos alapon feketén foltozott. Májusban párzik tiszta vizű hegyipatakokban, és általában júliustól tér át szárazföldi életmódra. Néha előfordul, hogy lárvaalakban szaporodik. Kifejezetten magasabban fekvő, hűvösebb helyekhez kötődik.
Lábatlan gyík - Anguis fragilis
 Rézvörös csillogású, kékesfekete hasú lábatlan hüllő. Ritkán éri el a 40 - 50 cm hosszúságot. Mozgása a kígyókénál lassúbb, nagyobb ívű. Gilisztával, meztelen csigával, puhatestű férgekkel táplálkozik. Májusban párzik. Augusztus közepén hártyavékony magzatburokban hozza világra utódait, melyek azonnal megkezdik önálló életüket. Sok az ellensége, ezért meglehetősen rejtett életmódot folytat. Fokozottan védett! Egyedszáma nagyon megritkult mert kígyónak nézik és agyonverik.
Mocsári teknős - Emys orbicularis
Elsősorban síkvidéken fordul elő, lassú folyású vizekben (holtágakban, csatornákban) vagy tavakban. Leggyakrabban iszapos, vízinövényzettel benőtt vizekben vagy azok közvetlen közelében találkozhatunk vele. Áprilisban jön elő a telelésből, májusban párzik. Párzás után a nőstény laza talajba rakja fehér, lágy héjú tojásait. Nappal a vízparton vagy a vízből kiemelkedő ágakon napozik, éjszaka jár vadászni.  Rovarokkal, csigákkal, férgekkel, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik. Félénk állat, a legkisebb zavarásra a vízbe ugrik. Telelni október végén, november elején kezd, legtöbbször az iszapba ássa magát. A mocsári teknős zömök testalkatú, mérsékelten ívelt hátpáncélú állat. A hátpáncél, a fej és a végtagok zöldes, barnás-fekete alapon sárgán mintázottak (pöttyök vagy csíkok borítják őket). A haspáncél egyszínű sárga, vagy barnás-feketés foltokkal díszített. Az állat védekezésül a fejét, a lábait és a farkát is el tudja rejteni páncéljában. A mocsári teknős védett állat.
Szivárványos pisztráng - Oncorhynchus mykiss
A szivárványos pisztráng testalkata jól tükrözi a vándorló életmódot, hasonló a sebes pisztrángéhoz. Eltérést jelent, hogy a szivárványos pisztráng teste oldalról kissé lapított, tehát kevésbé hengeres, és feje a testhez viszonyítva kisebb. A szájban található fogak gyengébbek, mint a sebes pisztrángnál. Úszói közül különösen a hát- és farokúszó fejlett.
Háta sötétszürke, oldala csillogó kékesszürke, hasa fehér.  Testének közepén egy szivárványosan irizáló sáv húzódik, amely különösen az ívási időszakban válik rikítóvá. A sebes pisztrángtól eltéroen a testét borító pettyek kisebbek, és mind barnák vagy feketék. Pettyek találhatók a páratlan úszókon, köztük a farokúszón is. Ez az utóbbi bélyeg igen könnyen megkülönböztethetové teszi egymástól a két pisztrángfajt a legváltozatosabb környezetben is. A szivárványos pisztrángra is vonatkozik, hogy színezetével élőhelyéhez nagyon jól alkalmazkodik. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy számos színváltozatát új halfajként írták le.
Természetes körülmények között a szivárványos pisztrángok kora tavaszi ívók. Az ívás egyébként a többi pisztrángféléhez hasonlóan történik. Kavicságyba ásott gödrökbe kerül az ikra, elég mélyen ahhoz, hogy más halfajok ne tudjanak benne kárt tenni. Leginkább 10 - 15 °C hőmérsékletű vízben ívik. Egy-egy nőstény - testnagyságától függően - 500 - 2000 db 4 - 5 mm - es átmérőjű ikrát rak. A keléshez a hőmérséklettől és a víz oxigéntartalmától függően 32 - 36 nap (320 - 360 napfok) szükséges. A nagy mennyiségű szikanyag biztosítja, hogy a kikelő lárvák csak hosszabb idő elteltével és fokozatosan kénytelenek átállni az önálló táplálkozásra.
Az ivadék természetes körülmények között tipikus planktonfogyasztó. A nagyobb példányok gerinctelen szervezetekkel és halakkal táplálkoznak. Jól tudnak alkalmazkodni a rendelkezésre álló táplálékbázishoz.
Növekedése a változatos életkörülmények miatt vizenként igen eltérő lehet. Nagy általánosságban úgy jellemezhető, hogy a szivárványos pisztrángok az elso évben 100 g,  a másodikban 350 g, a harmadik évben 1000 g körüli testtömeget érnek el. Nálunk a hároméves példányok ivarérettek. Leggyakrabban 5-6 kg-os maximális tömeget érnek el, de az amerikai irodalom ennél jóval nagyobb példányokról is beszámol.
Foltos szalamandra - Salamandra salamandra
Pompás megjelenésű, 18 - 20 cm hosszú, fényes - fekete alapon élénksárga foltokkal díszített farkos kétéltű. Nincs két azonos színfoltú egyed. Langyos májusi esők után találkozunk velük, amint lassú, lomha mozgással igyekeznek a víz felé. Elő lárvákat raknak le a vízbe, melyek oszre fejlődnek ki és lépnek a szárazra. Árnyas, páradús erdők alján élik csendes életüket
növényvilág
Kockás liliom - Fritillaria meleagris
 A park egyik különleges növénye a kockás liliom. Akár Horvátország nemzeti virága is lehetne, mert levele a címer kockázatát mintázza. 15 - 30 cm magas, hagymás évelő növény. A hagyma gömbölyded, szára 3 - 4 levelű, a levelek váltakozva állnak, keskeny szálasak, csatornásak, szürkészöldek. A virágok rendszerint magánosak, bókolnak, a lepel vöröses vagy lilásbarna sárgásfehér sakktáblaszerű foltokkal. Hátuk kipupusodik az aljukon lévő mézgödrök miatt. Toktermése gömbös, felfelé áll.
Virágzás:
Április - május.
Vitéz kosbor - Orchis militaris
 A vitéz kosbor termete általában 20 - 45 cm közötti, ikergumója van. Viszonylag nagy (1,5 - 2 cm - es) virágainak külső lepellevelei sisakszerűen összehajlanak. A virágszín általában halvány rózsaszín, de bíborszínű és fehér is lehet. Virágai füzérvirágzatot alkotnak. Májusban és júniusban virágzik.
Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia
 15 - 50 cm magas kosborféle. Tőleveleinek tojásdadok vagy hosszúkás-lándzsásak, számuk rendszerint kettő, de ritkán lehet több. Virágzata laza, többé - kevésbé hengeres fürt. Virágai fehérek vagy zöldes - sárgák és illatosak. A mézajak keskeny, előrenyúló. Sarkantyúja hegyes csúcsban végződik, egyenes agy. lefelé görbülő.
Virágzás:
május - július
Közönséges boróka - Juniperus communis
2 - 5 m magas, változatos alakú cserje, ritkán kis termetű fa. A törzse alul rendszerint több ágra oszlik, de esetenként el nem ágazó, oszlopos. Kérge sima, szürkésbarna, majd felrepedező, szalagosan leváló.  Fiatal hajtásai ízekre tagolódók, háromélűek, zöldek vagy barnásvörösek. Rügyei aprók, tojásdadok, hegyes csúcsú pikkelyek borítják. Tűi ár alakúak, 1 - 1,6 cm hosszúak, váltakozó állású örvben 3 - asával állnak. Felül szürkésfehér légzőnyíláspászta húzódik, fonákuk ormós. Kétlaki, amelynél az ivari dimorfizmus jelenség tapasztalható: a női egyedek szélesek, elterülők, a hímivarúak felfelé törekvők.  A porzós virágok rövid, hengeresek, az előző évi hajtások levélhónaljában fejlődnek, míg a termős virágzatok levélhónalji törpehajtások csúcsán képződnek, kicsinyek, rügyhöz hasonlók. Termése három tobozpikkelyből összenőtt, elhúsosodó, zöld, majd -második-harmadik évben- éretten hamvaskék toboz bogyó.
Cserszömörce - Cotinus coggygria
 A meleg, száraz, meszes, sziklás kopárok jellegzetes cserjéje. Tömött, terebélyes ágú, 2 - 3 m magasra növő cserje. Fényigényes, a hosszantartó szárazságot jól tűri, a fagy iránt azonban érzékeny.
Rügyei: aprók, szórt állásúak, gömbölydedek, vörösesbarnák, a félhold alakú nagy levélripacs kiugró levéltalpon ül.
Hajtásai: vékonyak, hengeresek, világosbarnák.
Levelei: kerekdedek vagy fordítottan tojásdadok, lekerekített csúcsúak, ép szélűek, lemez alapjuk hirtelen elkeskenyedő. Ősszel a rikító sárgától a vérvörösig csodálatosan színeződnek.
Virágai: vékony, hosszú, szőrös kocsányokon, fürtökből, összetett piramis alakú, végálló dús bugában nyílnak. Eleinte zöldessárgák, majd szürkéslila színűek.
Termései: apró, piros, éréskor barna csontárok.
Fája: színes gesztű, finom, szövetű, selymes fényű, aranysárga színű. Fájából, gyökeréből sárga festék, leveleiből, ágaiból, kérgéből sok csersav nyerhető. Az átültetést nagyon jól bírja. Magról és sarjról kitűnően újul.
Télisás - Cladium mariscus
80 - 200 cm magas évelő. Tarackos növény, vastag földalatti, kuszó gyökértörzsel.  Szára hengeres vagy tompán háromoldalú, a tövénél 1 - 4 cm vastag, leveles. A levél- hüvely kezdetben sárgás-, majd feketésbarna, nagyon kemény, merev, hálozatosan erezett. A levéllemez sima, lapos, szürkészöld, a széleken és a háti ereken élesen fűrészes, éles háromélű, hegybe keskenyedő, hosszú kocsányú. A füzérkék 5 - 15-ösével egy csomóban nagy, laza, legyező alakú virágzatot alkotnak. A füzérkék 3 - 4 mm hosszúak, eleinte sárgásbarnák, később rőtbarnák. A csúcsvirágok porzósak, az alattuk állók kétivarúak.  A lepelserték hiányoznak. A porzók száma többnyire 2, a bibeszám 2 vagy 3, a bibeszál fonalas. A termés 3 mm hosszú, tojásdad alakú, rövid hegyű, csillogó barna, törékeny.
Virágzás: június, július
Élőhely: mészkedvelő, síksági kozmopolita faj. Meszes talajú tópartokon, tőzegvágásokban, nádasokban, lápréteken a Schoenus - szal együtt, összetételben a magassás - társulásokhoz hasonló társulást alkot, elárasztott iszapos agyag- vagy homoktalajokon.
Vörös acsalapu - Petasites hybridus
 A levelek nagyok, szíves vállúak, szabályosan vagy szabálytalanul fogasak, karéjosak, fonákuk szürkén molyhos, 50 cm szélesek, a virágzás után fejlődnek. A levélválli öblöt 2 - 5 oldalér szegélyezi. A fészekvirágzatok 15 - 30 cm magas, tömött fürtöt képeznek, melyen csak pikkelylevelek vannak, a párta szennyespiros.  A virágok egy- vagy kétivarúak. A csak termős fészekben a bibeszál félhengeres, a kétivarú virágban kihegyezett csúcsú, tojásdad.
Virágzás: március - május
Élőhely: patak menti magaskórós növényzetben
Fehér acsalapu - Petasites albu
 A levelek nagyok, szíves vállúak, szabályosan karéjosak - fogasak, fonákuk szürkén molyhos, 50 cm szélesek, a virágzás után fejlődnek. A levélválli öblöt 1 - 2 oldalér szegélyezi. A fészek virágzatok 15 - 30 cm magas, tömött fürtöt képeznek, melyen csak pikkelylevelek vannak, a párta fehéres. A virágok egy- vagy kétivarúak. A csak termős fészekben a bibszál félhengeres, a kétivarú virágban kihegyezett csúcsú, tojásdad. Ritkább, mint a vörös acsalapu.
Virágzás: április - május
Élőhely: nyirkos, csorgásos termőhelyeken, lucosokban, montán bükkösökben, szurdokerdőkben
Sédkender - Eupatorium cannabinum
50 - 150 cm magas, ferde gyöktörzsű évelő.  Levelei átellenes állásúak, 3 - 5 levélkére osztottak, pelyhesek, rövid nyelűek, a levélkék lándzsásak, fűrészes szélűek. A fészekvirágzatok sátorozó fürtben állnak, 5 - 6 virágúak. A fészekpikkelyek tetőcserépszerűen fedik egymást. A virágok halvány rózsaszínűek, csövesek, 5 cimpájúak. Termése mirigyes kaszat.
Virágzás: július - szeptember
Élőhely: patakok, folyók mentén, mocsári társulásokban
Szibériai hamuvirág - Ligularia sibirica
80 - 150 cm magas, évelő növény. A tőlevelek mélyen szíves vállúak, tojásdad alakúak, szélük rendszerint szabályosan öblösen fogas. A szárlevelek hegedű alakúak, szárölelőek, füles vállúak. A fészekvirágzatok hengeresek, hosszú fürtben állnak, a fészekpikkelyek egy sorban állnak, széleik egymást fedik, a bibe két ága a végén aprón pelyhes. Védett, reliktum faj.
Virágzás: június - július
Élőhely: magassásréten, fűz- és nyírlápokban
Lápi hízóka - Pinguicula vulgaris
Legfeljebb 20 cm hosszú virágkocsányt fejlesztő, rovaremésztő növény. Levele zöld, rozettában ülő, nyálkásan fénylő, hosszúkás vagy visszástojásdad. Rengeteg apró, pontszerű mirigy borítja.  A kisebbek emésztőnedvet választanak ki, a nagyobbak nyelesek és ragadós váladékot termelnek az apró rovarok megfogására. Emésztés közben a levelek szélei begöngyölődnek. Sarkantyús virágai arasznyi tőkocsányon, magánosan ülnek. Az egész virág halványkék, gyengén ibolyás árnyalatú, máskor sötétlila, néha a torkán kis fehér folt van. A sarkantyú kúpos-árformájú és akkora, mint a párta alsó ajkának középcimpája. Termése tok, apró magját a szél terjeszti. Hagyma alakú rügyben telel át.
Virágzás: május - június
Élőhely: üde lápréteken
Kereklevelű harmatfű - Drosera rotundifolia
5 - 15 cm magas, évelő, tőálló levélrózsával és füzéres forgó virágzattal.  A levelek hosszú nyelűek, kerekdedek vagy haránt elliptikusak, épek, szétterülők, ragadósak és vörhenyes mirigyszőrökkel fedettek. A füzéres forgóban lévő, sűrűn álló virágok kicsinyek, jelentéktelenek, rózsaszínes fehérek. A tőkocsány többszörösen hosszabb a leveleknél. A tenyészidő végén csúcsrügyet fejleszt, s ezt allevélszerű takarólevelek borítják. Rovaremésztő. Védett, reliktum faj.
Virágzás: június - augusztus
Élőhely: tőzegmohás társulásokban
Teleki virág - Telekia speciosa
Ember magasságúra is megnövő (50 - 160 cm) évelő. Tőlevele széles - tojásdad alakú, nyeles, széle szabálytalanul fogazott, fonáka gyengén szőrös.  A levélváll szíves. A szárlevelek ülők, kisebbek, megnyúlt tojásdadok, hegyes csúcsúak. Hajtása elágazó. A fészek virágzatai nagyok (5 - 8 cm). A fészket kívülről fedő fellevelek a fészekpikkelyek, széles lándzsásak.
A termések tövében található fellevelek a vacokpelyvák, melyek a termések kihullása után láthatók jól, szálasak. Ilyenkor a fészek úgy néz ki, mintha rövidre nyírt fej lenne. A virágai nyelvesek és csövesek. A nyeles, sugárzó virágok meddők, forrt pártájuk szálas, kissé megcsavarodó, legörbülő. Csöves virágai sárgák, barna közepűek.  Apró termése két termőlevélből, alsó állású magházból kialakuló áltermés: kaszat. A termés gyengén bordázott, a csészelevelek maradványa a csúcsán fogakként maradt meg.
Mutatós "bokrai" miatt sokfelé, főleg botanikus kertekben szívesen ültetik. Megfelelő helyen könnyen terjed és apró kaszatterméseivel is újul. Nemzetségnevét leírója, Baumgartner János által Teleki Sámuelről, Erdély kancellárjáról kapta.
Boldogasszony papucsa - Cypripedium calceolus
 20 - 50 cm magas évelő. A hajtásaik magányosak vagy hajtáscsoportokban fejlődnek.  A szárlevelei 5 - 15 cm hosszúak, 3 - 6 cm szélesek, redőzött, és a szárhoz hasonlóan a szélükön és az erőteljesebb ereken szőrösek. A virágok legtöbbször magányosak, de ritkán kettesével és hármasával állnak a szár csúcsán. A lepellevelek vöröses vagy bíborbarnák, 3 - 5 cm hosszúak, a tövükön sárga folttal, amelyek közül a két alsó összenőtt. A mézajak papucsalakúan mélyen kiöblösödött, felfújt, citromsárga.
Virágzás: május - június
Élőhely: karsztbokorerdők, elegyes karszterdők, mészkedvelő tölgyesek, bükkösök
Nyalábcsengőke - Edraianthus tenuifolius
Virágzás: május - június
Magasság: 10 - 15 cm
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
